Az 1927-ben Kisbajcshoz csatolt falunak volt egy kis kápolnája a Duna árterében, amely az áradó folyam miatt sokszor víz alá került. A szőgyeiek 2014-ben kezdték felépíteni, immár biztonságos helyen új templomukat, 2015-ben pedig a helyére került a szentély és a hajó berendezése. A Pongrácz Attila és Horváth István tervei alapján emelt és berendezett, 2016-ban felszentelt templom oltárképe egy modern triptichon. Udvardy Erzsébet alkotásának középső képrészén Szent II. János Pál pápát ábrázolja, amint térdelve imádkozik a Częstochowai Fekete Madonna előtt, a két szélső képrészen pedig Szent Cirill és Szent Metód látható.

A község temploma Markos Sándor plébános kezdeményezésére 1958-ban épült, azon a helyen, ahol a régi harangláb állt egy tölgyfaligetben. A hívek adakozásából és összefogásával egy év alatt felépült istenháza padjai a liget faanyagából készültek. A kívül-belül egyszerű, díszítetlen felületekkel határolt templom oltárképén a gyermek Jézust ölében tartó Mária látható, amint átnyújtja a rózsafüzért Szent Domonkosnak és Sziénai Szent Katalinnak. Kisbajcs köztéri szakrális látnivalói: a Kenderáztató partján, két gesztenyefa között álló Mária-szoborfülke, valamint és a Jókai utcai képoszlop, üregében feszülettel. A temető közelében 2010-ben kialakított emlékpark és pihenőhely a templomépítő plébános nevét viseli.

1987-ben, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén határozta el az egyházközség a templom felépítését. Az alapkőletétel 1989 júniusában volt. A Jáky György, győri építész, festőművész által tervezett modern templom 1989-91 között épült. A templomot 1991 szeptemberében a győri megyéspüspök szentelte fel. A templom sarlóhoz hasonló elrendezésű, külön belső kápolnával, a nagyterem területe 250 m2. A padtömbök, a keresztút és a színes ablakok Perlaki István üvegfestő-iparművész munkái. 1998-ban a ferences Kiss-György Barnabás atya ajándékaként két új haranggal gazdagodott a templom.

Az Esterházy-uradalom egyszerű napszámosa, Kovács Örzse testvérét, Istókot agyonrúgta egy ló. Amikor Örzse éjjel ágyában felülve imádkozott testvéréért, megjelent neki Szent Ferenc, s arra intette: építsen a baleset helyszínén templomot és rendházat a ferences atyáknak. Örzse néni évtizedeken keresztül gyűjtötte filléreit. és sokan melléálltak, így álma valósággá vált. A Szűz Máriáról nevezett mariánus ferences szerzetesek 1941-ben letelepedtek Kapuváron, és templomukat egy évvel később felszentelték. A márvány főoltárt Nagy János és felesége állíttatta a II. világháborúban hősi halált halt fiúk emlékére. Az oltár felett látható szobor Szent Ferencet és a keresztről hozzá lehajoló, őt átölelő Jézust ábrázolja. Az itáliai templomokra emlékeztető istenházát Závory Zoltán falképei és Schima Bandi ötvösmunkái (tabernákulum ajtó, Szent György- és Szent János-domborművek keretei) ékesítik. A kapuvári rendház két hősi halottja, Bali Flavian és Gerendás Edgár emlékére készült dombormű Izbégi Villám Rózsi alkotása.

A gartai városrész első temploma 1710 körül fából épült, Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére. Az 1742-ben épített kis kőtemplom mellett harangláb állt, két haranggal. 1761-ben lebontották a haranglábat, és a templom elé tornyot emeltek. Főoltárának képe Szent Sebestyént és Katalint, a kisoltár képe pedig a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolta. Garta közössége 1900-ban új templom megépítését határozta el. A terveket Bánszky Mihály készítette és ő vezette az építkezést is, amelyet Eszterházy Miklós herceg jelentős összeggel támogatott. A munkálatokat jobbára gartai mesterek végezték. A Széchenyi György győri megyéspüspök által 1907-ben felszentelt neogót istenháza 1600 fő befogadására alkalmas, alapterülete 372 m2, tornya 47 méter magas. Az oltárok és a szószék Lewis Róbert szombathelyi műhelyében készült. A szép stációképekkel, szobrokkal és festményekkel gazdagon díszített templom látnivalói közül kiemelendő a gartai születésű Lukácsi Lajos kőből készült Krisztus-szobra.

A korábbi várkápolna és fatemplom után 1718-ban építik fel a barokk kistemplomot, ahol 1749-ben megkeresztelték Hany Istókot, a Hanságban talált, a vadonban felnőtt gyermeket. 1808-ban készült el klasszicista stílusban a mai templom középső része. Az 1843-as tűzvész után ezt két mellékhajóval bővítették, a kazettás mennyezet helyébe hatalmas kupolákat építettek, a tornyot megmagasították. Az eklektikus épület így lett a Rábaköz egyik legszebb és legnagyobb temploma. A Szent Annát, Joacimot és Máriát ábrázoló, 1821-ben Bécsben készült főoltár-kép Carol Petrus Goebel munkája. A szentélyfal freskóján Szent István felajánlja a koronát Máriának (Thury Gyula alkotása). A templom többi freskója Samodai József és Závory Zoltán alkotása. Az orgonakarzat mennyezetén az angyali énekkart kapuvári népviseletben festették meg. Az templom ékessége a jobb hajó Lourdesi barlangja és bal hajó 1989-ben elkészült Szarkofág-oltára.

Kajár első okleveles említése 1037-ből való: Szent István király ekkor adta a falut a bakonybéli apátságnak. A templom késő barokk stílusban épült templom 1797 és 1800 között, egyhajós, csehsüveg-boltozatos, orgonakarzatos kialakítással, egyenes záródású szentéllyel. A homlokzat síkjából emelkedő torony (hasonlóan a környékbeli falvak bencés templomaihoz) úgynevezett „tyúkültetős” kialakítású, fazsindely fedéssel. Az empire stílusú, különleges színösszetételű főoltár és szószék, valamint a klasszicista és későbarokk stílusú padok a templommal egyidősek lehetnek. Az 1799-ben készült főoltár Szentháromságot ábrázoló képét Schmidt József festette. A szentély mennyezetén látható freskó az Isten Bárányát, a négy evangélistát és a bakonybéli bencés kolostort ábrázolja.

A török 1683-ban lerombolta a temetőben lévő evangélikus oratóriumot. Ezután egy sövényfonatú imaház épült, amely 1727-ben leégett. A helyébe emelt templomot 1730-ban szentelték fel. A Türelmi rendelet értelmében 1788-ban új, nagyobb kőtemplomot építettek, barokk stílusban. A templombelső 1794-ben készült el. A kétoldali, kőlábakon álló, kazettás előfalú karzat, valamint a mennyezet is fából készült. 1913-ban a lebontott régi szószékoltár helyette új épült. Ekkor készült a templom orgonája is. Az elmúlt hatvan évben többször renoválták a templomot, és elkészült a mechanikussá átépített orgona. A két világháborúban elesettek nevei a falra elhelyezett emléktáblákon olvashatók. A hitéért 1774–76 között várfogságot szenvedett prédikátor, Szentmiklósi János tiszteletére is készült egy emléktábla. 2017-ben, a reformáció kezdetének 500. évfordulóján az 1609 óta a gyülekezetben szolgált lelkészek neveit megörökítő tábla pedig az előtér falára került.

Az 1869-ben felszentelt templom a régi fatornyos istenháza helyén, feltehetőleg annak bővítésével épült. A romantikus stílusú homlokzatból kiemelkedő torony csúcsát kettős kereszt ékesíti. A kivételesen szép barokk főoltár valószínűleg egy szerzetesi templomból került Jobaházára. A 1750 körül készült, háromszintes oltárépítmény oszlopai között négy szent aranyozott szobra áll: Péter és Pál apostoloké és két ismeretlen női szenté. A Szentháromságot ábrázoló olajkép felett két faragott angyal dicsfénybe emelt koronát tart. Mellettük Szent Borbála és Szent Ágota szobra látható. Az oltár két szélén Szent Tádé és Szent József kicsi szobrai állnak. A rokokó szószék a 18. század második felében készült. A templomkert 1870-ben emelt oszlopoá a Jézust karjaiban tartó Szűzanya szobra, valamint az 1938-as „Eucharisztikus szentév emlékére” készült kőkereszt áll. (Bartók Béla később kiteljesedő gyűjtő munkája 1906 júniusában Jobaházán kezdődött, ahol 41 népdalt jegyzett le.)

A mosonszentpéteri kálvária-kápolna 1944-ben elkészült, de csak 1964-ben szentelték fel. A kápolna homlokzatán Szent Mihály főangyalt ábrázoló kép látható. Körben, a keresztút-stációk domborműveit Borsa Antal győri szobrászművész készítette. A kálvária kialakításához a földterületet, és az anyagi fedezetet a szentpéteri Wachtler család biztosította, akik felnőtt gyermekeik elvesztése miatt érzett mély fájdalmukat próbálták ily módon enyhíteni.

A török időkben elpusztult Geszternye községet a csallóközi Somorjáról 1686-ban érkezett telepesek népesítették újra (innen ered a mai, Pusztasomorja elnevezés). A középkori templomot 1713 és 1735 között barokk stílusban építették át. Berendezési tárgyai közül barokk alkotások a szószék (mellvédjén a Magvető domborművével), az aranyozott-festett Mária-szobor és a Fájdalmas Anya szobra. A neoromán főoltáron Szent István király, Szent Imre herceg és Szent László király szobrai állnak. A bejárat feletti fülkében Szent Flórián szobra látható. A templom oldalfalán lévő emléktábla a második világháborúban elesett pusztasomorjai hősi halottaknak állít emléket. A templom előtt 19. századi kőkereszt áll.

A templom Árpád-kori alapokon épült, ezt a torony alsó harmadának kváderkövei és a homlokzat előtti oszlopok bizonyítják. A 16. századi – az idők során többször elpusztult – templom jelenlegi neoromán stílusban átépített formáját 1906-ban nyerte el. A főoltár domborműve Szent Pétert ábrázolja, mellette Szent István király és Árpád-házi Szent Erzsébet szobrai állnak. A mellékoltárokon Magyarok Nagyasszonya és Jézus Szíve szobrok láthatók. A templombelső 1938-ban készült mennyezetfestményei az utolsó vacsorát, Szent István ország-felajánlását és Pannonhalma látképét ábrázolják.

A barokk templomot Mária Krisztina főhercegnő és férje, Albert Kázmér szász választófejedelem építtette 1769-ben. Az istenházát a Jó Pásztor-domborművel ékes szószék, a copf padok, valamint szép szobrok és oltárok díszítik. A főoltárkép Jézus megkeresztelését ábrázolja. Nagyon érdekes az a fogadalmi kép, amelyet német nyelvű felirata szerint „Szentjános mezőváros 1765. június 1-jén készíttetett, a csodatévő kiscelli Mária és a barmok védőszentjei, Vendel és Lénárt tiszteletére”. Az alkotás alsó részén a védelemre szoruló jószágok, mögöttük az égi pártfogást kérő település sziluettje, középen a közbenjáró két szent, felül a kiscelli kegyszobor látható. A mennyezet – utolsó ítéletet, hegyi beszédet, Mária mennybevételét, evangélistákat és zenélő angyalokat ábrázoló – képei 1928-ban készültek. A keresztút-stációk címei német nyelvűek. A templom falán magyar és német nyelvű márványtáblák emlékeztetnek a világháborúk és az 1946-os elűzetés mosonszentjánosi áldozataira. A templom előtt Nepomuki Szent János barokk szobra található.

A barokk templomot püspöki jóváhagyás után 1761-ben építették fel, majd annak homlokzata elé 1794-ben tornyot emeltek. Az oltárképen a Máriát megkoronázó Szentháromság, felette a lunettaképen Szent Mihály arkangyal látható. A falképeket Malasits Ferenc 1928-ban és Závory Zoltán 1982-ben festette. Az ólomüveg ablakok Szent Annát, Szent Ilonát, Szent Józsefet és Szent Vendelt ábrázolják. Különösen szép alkotás a keresztről lehajoló Jézust átölelő Szent Ferenc-szobor. A templomban számos, megyerikumként számon tartott höveji csipketerítő és liturgikus textília található. A falu további szakrális látnivalói közül kiemelendők a Fájdalmas Szűzanya és a Lourdes-i Mária tiszteletére épített kápolnák.

Évszázados fák alkotta parkban áll a háromszintes, három saroktoronnyal ékes, két szfinx által őrzött kastély. A krónikák szerint Géza fejedelem a 10. század végén a német Héder lovagnak adományozta a Szigetközt. Héder vára a környékbeli jobbágyfalvakat összefogó uradalom központja lett. A Héderváry család a 16. század elején reneszánsz kastélyt emeltetett a rideg, lakásnak már kényelmetlenné váló, gótikus középkori vár közelében. A palotát a 18. században átalakították, mely barokk díszeket és újabb emeletet kapott. Ekkor került a nyugati szárny végébe a két szintet átfogó, díszesen kifestett kápolna. A kápolna ékessége a Máriát és a kis Jézust ábrázoló festmény.

Az útmenti, nyolcszögletes alaprajzú Peregrinus-kápolnát Viczay Jób felesége, Ebergényi Eszter emeltette 1709-ben, a lábfájósok és vándorok pártfogójának tiszteletére. A helyi monda másképp meséli el a kápolna történetét: egy főrangú hölgy Franciaországból gyalog jött Hédervárra, s mivel az út teljesen elcsigázta, a mezővárosba érve (a kápolna helyén) összeesett. A kastélyba vitték ápolni. Lázálmában megjelent előtte Szent Peregrin, és meggyógyította. Hálából kápolnát építtetett a szent tiszteletére, és megfesttette megmentőjének képét úgy, ahogyan álmában látta. (Világszerte sok kórház viseli a 13-14. század fordulóján élt szervita szerzetes, Szent Peregrin – a köszvényesek, lábfájósok és daganatos betegek közbenjárója – nevét.)

Feljegyzések szerint a 13. század első felében már kápolna állt itt. A mai épület elődjét valószínűleg 1397-ben emelték. A templom homlokzatának fülkéiben Szent Flórián és Szent Vendel kőszobra áll, svájci viseletben. A templom mellett látható kovácsoltvas kereszt korábban a régi temetőben állt, a hagyomány szerint a 14. századból származik. A szentély falát 19. századi Krisztus-kép díszíti. A gazdag oltárépítményen Szent István és Szent László aranyozott szobrai közötti képen Szent Mihály küzd a gonosszal. A Nepomuki Szent János-oltár faszobrai a hit, a remény és a szeretet szimbólumait jelképezik. A másik mellékoltáron a győri székesegyház Könnyező Mária képének másolata látható. A keresztelőkút vörös márványból készült, nyolcoldalú, gótikus, ország-címerrel és Héderváry-címerrel (művészettörténészek szerint az „Anno Domini 1031” felirata nem a készítési évszámról tudósít). A sekrestye falát az első és második világháború áldozatainak emlékműve díszíti.

A község ékessége, amely a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktárba tartozó megyerikum. A feljegyzések szerint 1296 és 1303 között épült. Az egyhajós épület egyszerre volt plébániatemplom, Mária-kegyhely és a Héderváry család temetkezőkápolnája is. A 17. század második felében az északi oldalához új kriptát és loretói kápolnát építtetettek. A 19. században neogótikus stílusban alakították át. A szentély keleti falán egy feltehetően eredeti románkori ablak van. A szentély falában öt vörösmárvány sírlap látható. A lorettói kápolnában díszes urna őrzi az első Khuen-Héderváry Károly szívét. Ugyanitt egy faragott kígyókkal övezett urna is áll, stilizált korinthoszi oszlopon. Mellette címerrel fedett fülkében látható három nagy ezüsturna. A kápolna asztaloltára mögött a görögkeleti templomokra emlékeztető farács látható. Párkánya felett barokk díszekkel övezetten császári, királyi és családi címerek. A rács mögötti szoborfülkében Szűz Mária ébenfából faragott szobra áll. A Kápolna Galéria időszakos kiállításoknak ad otthont.

A reformáció nagyon hamar elérte Harkát, 1571-től név szerint ismertek az evangélikus prédikátorok, és a falu lakossága Luther szellemiségében tartotta istentiszteleteit a templomban. 1673-ban az ellenreformáció következtében elvették a templomot. A Türelmi rendelet eredményeként 1783-ban megalakult az evangélikus gyülekezet és 1786-87-ben új templomot építettek. A tornyot 1886-ban 3 haranggal szerelték fel, a templomot pedig neogót stílusúvá alakították át. A König-orgona 1819-ből, a szószékoltár pedig 1843-ból való. A németajkú lakosság 1946-ban történt elűzése következtében megfogyatkozott harkai evangélikus gyülekezet az elmúlt években kívül-belül felújította az elődeiktől örökölt nagy templomot.

A település lakói az Árpád-korban a mosoni királyi udvar halszállítói voltak. Halászi 1550-től mezőváros. A Szent Márton tiszteletére szentelt késő barokk templomát Mária Krisztina főhercegnő építtette 1777-ben. A Szigetköz legnagyobb, alapterületű templomának főoltárán Maulbertsch tanítványai által készített festmény, a Szent Márton csodáit egy képben megjelenítő kompozíció látható. Az oltárkép két oldalán Szent Flórián szobra és Szent Lipót szobra áll. A szentély ablakai Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázolják. A szószék rokokó stílusú, művészi faragás. A Mosoni-Duna hídja közelében áll az 1895-ben épített Nepomuki Szent János kápolna. A Halászihoz tartozó, 1934-ig önálló Arak kisközség lakói 1937-ben közmunkával építették fel a Lisieuxi Szent Teréz tiszteletére szentelt templomukat.