Az egykori templomról egy 1438-ban kelt oklevél tett először említést: „Szentandrás pusztában kőtemplom van kőtoronnyal”. A ma is álló, 1750-ben barokk stílusban Szent András tiszteletére épült templom toronyaljának és a hajójának mennyezete csehsüveg boltozatos. Az egyszerű asztaloltár felett a keresztre feszített Szent András fából faragott domborműve látható, jobbról Szent Antal, balról Szent József szobraival. A főoltár tabernákulum-ajtaján az „Ábrahám áldozata” dombormű 1800 körül készült. A szószék fafaragású domborműve Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. Bíró Jenő pápai művész mennyezetképei a szentélyben az eucharisztiát, a hajóban a Szent Családot örökítik meg. A templomkertben 1909-ben készült feszület áll.
Az 1697. évi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Török István lebontatta a szentandrási evangélikus templom két oltárát és a sekrestyét. Ezt, a korábban katolikus templomot ezzel igyekezett a puritánabb evangélikus hit gyakorlása számára alkalmassá tenni. A mai templom II. József türelmi rendeletének kiadása után épült, egyhajós, késő barokk, neogótikus homlokzattal és toronnyal. Felszentelése 1785. június 12-én történt. A hajóhoz és a kétoldali karzathoz neogótikus kapuk vezetnek. 1871-ben készült oltárképe Krisztust ábrázolja az olajfák hegyén. A keresztelőkút 18. századi alkotás. A pneumatikus „tasniládás” orgonát 1906-ban Angster József és fia gyártotta. A harang és a kovácsoltvas kerítés Seltenfoher Frigyes soproni műhelyében készült.