A templomot 17. századi írott források említik először, amely az 1663-ra befejezett felújításkor kapta a Szent Lőrinc vértanú nevet. Háborús károk, tűzvészek és az amortizáció miatt többször újjáépítették. A torony alsó szintjeinek falazata kő. Ez a templom legrégebbi, középkori eredetű, 13. századi része. A toronyhoz kétoldalt íves oromfal csatlakozik, fülkéiben négy szoborral. A kapu felett a Viczay család címere és egy középkori párkánydarab látható. A keresztelőkút 18. századi alkotás, fedelén Jézus megkeresztelését ábrázoló szoborcsoport áll. A főoltár és annak Szent Jakab és Szent János szobrai a soproni Szent Mihály templomból kerültek ide. A régi oltárkép viszont Sopronba került, és a jelenlegi Szent Lőrinc-képet Steiner Jenő festette 1900 körül. A szentély két oldalához épült a sekrestye, illetve az egyik oratórium, az „Urak sekrestyéje”. A hajó déli falához síkmennyezetes kápolna csatlakozik, felette található a másik oratórium, az „Iparosok kara”. A csehsüveg-boltozatos karzat két toszkán oszlopra támaszkodik.
A temetőben álló kápolnát a szakirodalom koraközépkori épületként említi. Legrégebbi részei a román stílusú félköríves szentély-apszis és a boltíves kicsi ablakok. Valószínűleg a 15. században épült a gótikus stílusú támpilléres hajó, valamint a hatoldalú kis torony, a csúcsíves ablakokkal. A kápolna mai formája a 18. századi barokk átalakítás eredménye. A csúcsíves ajtó felett Nagylózs egykori birtokosa, a Solymossy család címere látható. A kápolna körüli temetőben több szép faragású régi (18-19. századi) sírkő található.