A templomot a 12. század vége felé az Osl család (vagy a tőlük földterületeket kapott csornai premontrei prépostság) építette, majd többször átalakíttatta. 1230 táján készült a ma is látható pompás bélletes főkapu és a déli mellékhajó. A tatárjárás után már gótikus részletekkel építették újjá. Ekkor készültek pl. a szentély ülőfülkéi. A török pusztítás után rommá lett templom újjáépítése az 1740-es években fejeződött be. Az 1957 és 1960 között végzett rekonstrukció meghagyta a barokk boltozatokat és tornyot, de ahol lehetett, kibontotta a román és gótikus részleteket. A feltárt középkori alapfalakon a déli mellékhajót és az északi kis sekrestyét újjáépítették. A templom belseje a román, gótikus, barokk és modern építészet és berendezés szépen kialakított összhangjával tűnik ki. A főhajót fiókos dongaboltozat fedi. Az északi falon középkori vezeklőfülke látható. A déli falon gótikus ülőfülkék vannak. Itt helyezték el a templom korábbi oltárképét, amely valószínűleg az ifjabb Dorfmeister István műve. A szentélyben 18. századi faszobrok találhatók. Az oltár, a feszület és a stáció-domborművek Szakál Ernő munkái. A templom körül feltárták az egykori temetőt. A kőtárban az eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok tekinthetők meg.