A község neve a pannonhalmi apátság 1001-es alapító levelében felsorolt halászfalvak között is olvasható. Első templomát a mai Kisvág utca végénél építették fel a tatárjárás után. Ennek a kriptájába temették el a falu híres szülötte, Watthay Ferenc (1568-1609) végvári vitéz, festő és énekszerző őseit. A török időkben elpusztult istenháza helyett 1727-ben építettek új templomot, amelyet 1828-ban bővítettek. A bejárata feletti gótikus sisakrózsa kő bizonyára a régi templomból való. Főoltárán a Szent Jakab apostol szobra áll. A falképeket Horváth József festette, az orgonát Kemenes József, a hét színes üvegablakot pedig Palka József készítette.A templomkertben Nepomuki Szent János barokk kőszobra (1770), egy oszlopos-többalakos Szentháromság-szobor (1903) és Szent István király szobra (2010) látható.A földművelő és állattartó községnek két fogadalmi ünnepe volt: a jégeső elleni oltalom reményében június 8. (Szent Medárd napja) és a marhavész elkerülését kérve június 13. (Páduai Szent Antal napja).