A község evangélikus gyülekezete 1646-ból ismert, akkor Bogyoszló anyaegyházának filiája volt. A hitükben megmaradt jobaháziak a Türelmi Rendelet kiadása, és a farádi gyülekezet önállósulása után Farádhoz csatlakoztak. A gyülekezet 1842-ben földet kapott, majd 1847-ben megkezdte egy új iskola és tanítói lakás építését. 1859-ben egy 190 kg-os haranggal gazdagodtak, majd 1869-ben ismét építkezésbe fogtak: különálló iskolát építtettek, amely egyben imaházul is szolgált. Jobaházán élénk „egyháztársadalmi élet” folyt, és 1896-ban megalakult a nőegyletet, amely az 1950-es évek elejéig működött. A hívők összefogásával 1997-ben elkészült a jelenlegi harangtornyos imaház.
Az 1869-ben felszentelt templom a régi fatornyos istenháza helyén, feltehetőleg annak bővítésével épült. A romantikus stílusú homlokzatból kiemelkedő torony csúcsát kettős kereszt ékesíti. A kivételesen szép barokk főoltár valószínűleg egy szerzetesi templomból került Jobaházára. A 1750 körül készült, háromszintes oltárépítmény oszlopai között négy szent aranyozott szobra áll: Péter és Pál apostoloké és két ismeretlen női szenté. A Szentháromságot ábrázoló olajkép felett két faragott angyal dicsfénybe emelt koronát tart. Mellettük Szent Borbála és Szent Ágota szobra látható. Az oltár két szélén Szent Tádé és Szent József kicsi szobrai állnak. A rokokó szószék a 18. század második felében készült. A templomkert 1870-ben emelt oszlopoá a Jézust karjaiban tartó Szűzanya szobra, valamint az 1938-as „Eucharisztikus szentév emlékére” készült kőkereszt áll. (Bartók Béla később kiteljesedő gyűjtő munkája 1906 júniusában Jobaházán kezdődött, ahol 41 népdalt jegyzett le.)