Az 1760 körül épült műemlék-templomot 1847-ben megnagyobbították. Toronysisakját az 1964-es renoválás során eredeti formájában újjáépítették. A templom ékessége a „Szűzanya bemutatása” oltárkép és a barokk oltárépítmény: csavart korintusi oszlopokkal, golyvázott párkánnyal, hajlított oromzattal, hullámos-akantuszleveles szárnydíszítéssel. Az oltárkép mellett térdeplő két magyar szent szobrait a 17-18 század fordulóján faraghatták. Alattuk egy-egy kánontábla látható, 1780 körül készült aranyozott rokokó fakeretben. A diadalív Jézus Szíve képét Hargitai Gusztáv, a község egykori tanára és iskolaigazgatója festette. A szentély „Angyali üdvözlet” és „Mária megkoronázása” falképeit és a mennyezet szentség-szimbólumait Závory Zoltán festette. A keresztút tűzzománc stáció képeit Tilinger Anett készítette.
Felpéc a középkorban egyházas hely, ahol a lutheri reformáció már a 16. század közepén meggyökerezett. A 16. század végén a falut feldúlták a törökök, utána a dokumentumok elpusztult községként említik. Az 1620-as években újratelepült. Az első evangélikus templom 1630-ban épült. 1749-ben nagy területről sereglettek ide hívek, miután elvették a győri evangélikusok templomát. 1752-ben a felpéci gyülekezet kérelemmel fordult a megyéhez, hogy engedélyezze a templom megnagyobbítását. Az építéshez csak 24 évvel később, 1776-ban kezdhettek. Az 1777-ben felszentelt templomhoz 1794-ben tornyot építettek. A 1812-es tűzvész után a templomot helyreállították, a tornyot pedig – amely ma órapárkányos – 1819-ben újjáépítették. A síkmennyezetes, karzatos hajójú templom szentélye egyenes záródású, melyben 19. századi szószékoltár látható. Az oltárkép az Olajfák hegyén imádkozó Krisztust ábrázolja. A vörösmárvány keresztelőkút 1905-ben, az orgona 1910-ben készült.