A község korábbi, Szentlélek tiszteletére emelt templomát a 17. század közepén a protestánsok használták. Az 1674-ben épült templom már a katolikusok számára készült, és Széchényi György kalocsai érsek szentelte fel. A templomot a török dúlások után, majd az 1829-es árvíz után is újjá kellett építeni. A barokk oltár nagyképe a Szentháromságot ábrázolja. A felső, háromrészes képen Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália látható. Értékes barokk munkák a szószék-mellvéd táblaképei, valamint a keresztelő medence tetején álló, Jézus megkeresztelkedését megjelenítő kis szoborcsoport. 1991-ben a II. világháborús emléktáblát avattak a templom falán.
A kápolna történetének egyik legendája szerint a török harcok sebesültjei és más betegek az itt fakadó forrás vízétől meggyógyultak. Más legendák szerint egy halász Máriát és a kis Jézust ábrázoló hársfa-szobrot, egy katona pedig egy Mária-képet talált a forrásnál. Ezeket 1540 körül a protestáns templomban helyezték el, majd egy házikóban őrizték, végül a forrás fölé épített kápolnába kerültek. 1873-ban a kápolna leégett, de a kép és a kis faragott szobor épen maradt. A kápolnát 1874-ben neoromán stílusban újjáépítették, a kegyszobor Máriája kezébe királynői kormánypálca, Jézus kezébe pedig országalma került, és mindkettőt koronával ékesíve ruhába öltöztették. A szentély alatti, kőlappal fedett forrás vizét a kápolnán kívüli kúthoz vezették el. A kegyszobor mellett figyelmet érdemel a hat festett üvegablak, valamint Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló Feszty Masa-kép. A szentkút és a kegyszobor évente sok ezer zarándokot vonz. A kegykápolna Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktárba tartozó megyerikum.