Rajkán már a 17. században volt evangélikus templom, amely a török Bécs elleni támadása során elpusztult. Az ellenreformáció idején az evangélikusok nem építhettek templomokat, így a rajkai gyülekezet is templom nélkül maradt. A vallásüldözés lazulásával a kijelölt artikurális települések már építhettek templomot, de csak eldugott helyeken, torony nélkül, és utcafrontra nem nyílhatott a bejárat. A templom II. József szabad vallásgyakorlást biztosító rendelete után barokk stílusban épült, 1784-ben, amint a homlokzaton lévő gót betűs tábla tanúsítja. Az oltár, a szószék és a keresztelőkút 18. század végi copf stílusú munka. A templomot a 19. század közepén belső karzattal látták el, amelynek tartószerkezetei, lépcsőkorlátjai ritkaságnak számít. A templomhoz kissé idegenül kapcsolódó tornyot 1923-ban emelték.
A római korban a Duna mentén húzódott a birodalmat védő limes. Ennek egyik (rajkai) őrtornyát a 14. század elején kápolnává átalakították. A ma is álló zömök torony és a csúcsíves-mérműves ablakok a román és gótikus stílus szép példái. A török idők után ehhez a torony-kápolnához építették hozzá a templom barokk hajóját. A bejárati homlokzat egyik fülkéjében Szent Márton szobra látható. A gazdag német nemesi családok valaha a templom alatti kriptába temetkeztek, de a külső falba illesztve is látható két régi sírkő. A középkori „fogfájós Krisztus” szobrot a közelben találták, és az oldalbejárat feletti fülkébe helyezték el. A templomkertben áll a 18. századi kálvária és az angyalszoborral díszített világháborús emlékmű. A templom belül szobrokban és falképekben gazdag. A főoltár Szent Márton képe mellett Szent Flórián és a sárkányt vasláncon fogva tartó Szent Katalin szobra látható. Egy kétnyelvű tábla arra emlékeztet, hogy 1939-ben e templomban találtak vigasztalást és itt imádkoztak a hazájukért a lengyel katonák. Egy másik márványtábla Liszt Ferenc rajkai őseit sorolja, és a zeneszerző mondását idézi: „Egy orvos van: Krisztus - és egy orvosság: az örök élet”