Az 1594-es gyászos esztendőben a török elpusztította a Kisalföld falvainak többségét, lakóit lemészárolta, elüldözte vagy elhurcolta, és elfoglalta Győr várát. A Bécs védelme miatt kulcsfontosságú Győr 1598-ban történt visszafoglalásának, a keresztény seregek győzelmének örömére és emlékére Európa-szerte úgynevezett győri kereszteket állítottak. Ezek egyike a rábaszentmiklósi képoszlop. A négyzet alaprajzú, cseréppel fedett, kereszttel ékesített „háromemeletes” tornyot az 1990-es évek elején felújították. A képoszlop felső fülkéibe akkor új festmények, Závory Zoltán alkotásai kerültek: a Szentháromságot, a Győzedelmes Boldogasszonyt, valamint a Szent Mihály és Szent Rafael főangyalokat ábrázoló képek.
A Marcal-parti kisközség legnevezetesebb látnivalója a tatárjárás előtt már bizonyosan álló Árpád-kori templom. A 11-12. században emelt kicsi körtemplomot később három patkó alakú karéjjal bővítették. A falut IV. László király 1287-ben kelt oklevele az Osl nemzetségbeli Gergelynek adományozta. A lóhere alaprajzú istenházához a 18. század második felében tornyot építettek. A templomot egykor temető és kőfal vette körül. A községet – a tatár és török pusztítások mellett – sokszor fenyegette a Marcal és a Rába áradása. A templom oltárképén ezért a víz miatt veszélybe kerültek segítője, Szent Miklós látható, és ő lett a falu „névadója” is.