A községet egy 1381-ben kelt oklevélben említik legelőször Németfalu néven. Vásárosfalu a középkorban az Osl család és a csornai premontrei prépostság birtoka volt. A kicsi falunak sokáig nem volt temploma, ezért a hívek a Rábán túli Pápócra, esetleg a közelebbi Beled, Páli vagy Rábakecöl templomaiba jártak vasárnaponként szentmisére. A 60 m2 alapterületű katolikus templom az egyházmegyei schematizmus szerint 1714-ben épült és 1733-ban már famennyezete volt. Tornyát 1907-ben építették. A 18. századi padjai állítólag Kenyeriből kerültek ide. A szentély Szentháromságot ábrázoló oltárképe mellett barokk faszobrok állnak: Szent Pál apostol karddal és Szent Péter apostol kulccsal a kezében. A templom előtti kőkeresztet 1880-ban állították.
Az 1681-es országgyűlés Sopron vármegyében csak két településen, Nemeskéren és Vadosfán engedélyezte a protestánsoknak vallásuk gyakorlását. Ettől kezdve Vásárosfaluból az evangélikus hívek Vadosfára jártak istentiszteletre, majd 1827-től Beledbe. Az 1874-ben megépült vásárosfalui evangélikus iskola ünnepnapokon imaházként működött. Az épület elé haranglábat is állítottak. A nagyobbik harang felirata: „A világháborúban elesett evang. hősök emlékére közadakozás útján öntette a Vásárosfalui Evang. gyülekezet.” A kisebbik felirata: „Mátis János és neje Edvi Terézia hősi halált halt Gyula fiúk emlékére 1921.” A lebontott imaház helyén Józsa Dávid tervei alapján felépült Vásárosfalu evangélikus temploma. A modern istenházát 2019-ben vették birtokba a gyülekezet hívei.