Bajót – ez az ősrégi település – gyönyörű természeti környezetben fekszik, Komárom-Esztergom megye keleti részén, a fővárostól kb. 60 km-re, a Gerecse keleti lapályainak ölében. A bajóti Öreg-kő magas, meredek falai a sziklamászók kedvelt célpontja. Az Öreg-kő csúcsáról nagyszerű kilátás nyílik a környező vidékre, szép tiszta időben az esztergomi Bazilika kupolája is jól látható. Barlangjaiban – melyek közül a „Jankovich” barlang a híresebb – a régészek 20-25.000 éves leletekre bukkantak. Bajót közigazgatási területéhez tartozik a búcsújáróhely, Péliföldszentkereszt.
www.bajot.hu
Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult. Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. Megközelítése: a 10-es úton haladva Dorog-Tokod-Péliföldszentkereszt, vagy Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt. Először Pél - Pély néven 1265-ben és 1291-ben említik az okiratok. 1338 óta a terület az esztergomi érsekség pusztája. Középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén. Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak, akik 1763 - 70 között működnek itt. Utánuk a pálos rend letelepedését kísérelték meg a prímások először 1866-67, majd 1903-1906 között. 1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szt. Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felső-olaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében átköltözött Szentkereszt földszintes kolostorépületébe . 1925-ben a kolostor nyugati frontján emeletet húztak. A belső udvar (quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki. 1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz. A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház). 1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház). 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett. 1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket.
Mind történeti,mind mûvészettörténeti, mind régészeti szempontból értékes helyet foglal el a magyar emlékanyagban. Legrégebbi része a torony a 13. sz. közepérõl származik. Építtetõje valószínûleg Bajóti Simon volt. Eredetileg a bajóti vár lakótornyának épülhetett. A vár épületeinek maradványai a templom D-i részén ma is láthatók. Az elpusztult várfalak alapjait a templomtól 100 m-re találták meg. A várban, valószínûleg a mai szentély helyén állt egy kisebb templom, ezt a Boldogságos Szûz Mária tiszteletére szentelték. A szentély É-i oldalán, a földfelszínen még látszanak az alapjai.1332-37-ben Kelemen és András nevû papokat említi a pápai tizedjegyzék. Az 1570. évi török összeírás említi az elpusztult falu még álló templomát. 1647-ben Péter, 1674-ben János nevû licenciátus mûködik Bajóton. Az 1701-es canonica visitatio-ban említik meg elõször a templom jelenlegi védõszentjeit: Szt. Simon és Júda apostolokat. 1899. szept. 6-án tûzvész pusztította el a tornyot és a tetõzet nagy részét, amit Vaszary Kolos hercegprímás építtetett újjá. 1945-ben a nyilas tüzérség orosz megfigyelõket vett észre a toronyban. Tankokra erõsített páncéltörõ ágyúkból 32 lövést adtak le, ezek nyomait még ma is õrzi a harangot tartó acél vázszerkezet. Ekkor a délnyugati sarok nagydarabban leomlott, az egész épület végzetesen összerázkódott. A légnyomás a szentély 3 nagy, és 140 kisebb részre osztott ablakát összetörte.Az építményt 1946 májusára sikerült kijavítani, a teljes külsõ renoválásra csak 1960-ban került sor.A berendezések:Templomunkat három, kézzel faragott fa oltár díszíti. Ezeket Krause József selmecbányai oltárkészítõ mester faragta. A Mária oltárt 1904. február 18.-án állították. Még ebben az évben elkészült a Szt. Simon és Júda apostolokat ábrázoló fõoltár és a Jézus szíve oltár is.1982 márciusában Szántó Piroska festõmûvész a 15 keresztúti képet festette meg a templomnak, hálából. Ez a Bajóti Golgota különleges, hiszen bajóti tájakon, bajóti emberek között láthatjuk Jézus szenvedéstörténetét. A 2001. évi templombúcsún pedig már a Paulus Frigyes orgonaépítõ mester által újjáépített orgona hangja töltötte be a templomot. A teljes felújítás a bajóti hívek nagylelkû adományaiból, áldozatos munkájával és az Esztergom-Budapesti egyházmegye nagymértékű támogatásából történt. 2010 tavaszán a hívek adományaiból felújításra került a templomi padok padozata és térdeplői. 2013 nyarán az orgonának volt nagy karbantartása, tisztítás, felhangolás. Paulus Frigyes végezte ezt a munkát is, a hívek adományából. Ősszel pedig egy pályázat segítségével kicserélődtek a plébánia ablakai, a hőszigetelés és az energia takarékosság jegyében. A 1,5 milliós munkát Mundi Tamás, mogyorósbányai asztalos mester végezte. Szent Simon Júda templom, Római katolikus, tel.: 06 33 455 357 www.bajotiplebania.hu