Nagyboldogasszony-székesegyház (bazilika)

A Szent István király által 1001-ben alapított Győri Egyházmegye főtemploma a Rába és a Duna összefolyásánál emelkedő Káptalandombon áll.

Első formájában román stílusban épült a 11. században. A tatárjárás után gótikus stílusban épült újjá, majd a 14-15. században gótikus mellékhajókkal és oldalkápolnával bővítették. Az utóbbiban őrizték a Szent László hermát, amely most a szomszédos látogatóközpontban tekinthető meg. A hermát kísérő körmenet minden év június 27-én végighalad a belváros utcáin. A templom a török pusztítás után – Draskovich, Széchenyi és Zichy püspökök szolgálata alatt – barokk stílusban újjáépült. A hatalmas és mozgalmas mennyezetfreskókat és az oltárképeket Franz Anton Maulbertsch és munkatársai festették, a „fekete” oltárokat pedig Jacob Gabriel Mollinarolo készítette. A székesegyház kettős zarándokhely: sokan keresik fel a Szűzanya Írországból Győrbe menekített és itt 1697-ben vérrel könnyezett kegyképét, valamint az 1945-ben vértanúságot szenvedett Boldog Apor Vilmos püspök sírját. 1996-ban II. János Pál pápa is imádkozott a Mária-kegykép előtt és az Apor-sírnál. A pápa 1997-ben Vilmos püspököt boldoggá avatta, a győri székesegyházat pedig kisbazilika rangra emelte.

A bazilikától indul és itt zárul a 2019-ben készült, kortárs művészek alkotásaiból (7 domborműből, 2 grafikából és 5 festményből) álló belvárosi keresztút. A 14 stáció üvegbeton borítású tartószerkezetbe helyezett képei épületek falain, illetve lábakon álló keretben láthatók.

(Szűz Mária győri kegyképe és a Szent László herma bekerült a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár megyerikumai közé.)

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail