Szent Miklós-templom
A Marcal-parti kisközség legnevezetesebb látnivalója a tatárjárás előtt már bizonyosan álló Árpád-kori templom. A 11-12. században emelt kicsi körtemplomot később három patkó alakú karéjjal bővítették. A falut IV. László király 1287-ben kelt oklevele az Osl nemzetségbeli Gergelynek adományozta. A lóhere alaprajzú istenházához a 18. század második felében tornyot építettek. A templomot egykor temető és kőfal vette körül. A községet – a tatár és török pusztítások mellett – sokszor fenyegette a Marcal és a Rába áradása. A templom oltárképén ezért a víz miatt veszélybe kerültek segítője, Szent Miklós látható, és ő lett a falu „névadója” is.