Faluvégi Kőkereszt (Kisbér-Bokod elágazás közötti háromszögben)
ISTEN DICSŐSÉGÉRE ALAPÍTOTTA PERESZLÉNYI STVÁN VOLT DADI URADALMI BÉRLŐ 1847-BEN.
KŐRE VÁLTOZTATTÁK ÉS MEGÚJÍTOTTÁK IFJ BROKES JÓZSEF BÉRLŐ,
SZALAY PÁL PLÉBÁNOS 1876-BAN.
A kőkereszt telekalakítások miatt egy magánkertbe került, majd ledőlt. 2010-ben az eredeti helyétől nem messze lett újra felállítva, a Bokod-Kisbér elágazás közötti területre.
Sajnos az eredeti acél korpuszt 2012-ben ellopták, így ma ezt műanyag helyettesíti.
A faluszéli kereszteket a faluból kivezető utak mentén a településen kívül helyezték el, amelyek védték a falut és köszöntötték az érkezőket, illetve a faluból elindulókat. Gonoszűző célzattal Magyarországon már a középkori évszázadokban is állítottak kőkereszteket, elsősorban útkereszteződések mellett. A keresztállítás szokása különösen a 18. századi, barokk időben vált igazán gyakorivá. A jobbágyfelszabadítás után a magyar parasztság anyagi ereje is gyarapodott ahhoz, hogy a kőkeresztek építésének költségeit viszonylag könnyen viselni tudja.
A keresztállítás már önmagában is jellegzetes vallásos megnyilatkozás. Szabadtéri keresztjeink nagy részét nem az egyház állítatta, hanem a hívek fizették költségüket. Az egyház csak felszentelte, megáldotta az egyéni buzgóságból állított kereszteket.
A keresztek helyei fontos pontok voltak a térképeken. Segítették a tájékozódást a tanyavilágban és szántóföldeken. Gyakran ezekről kapták nevüket az egyes tanyadűlők.
A keresztek tisztelete általános volt a magyar nép körében. Az arra járó férfiak megemelték kalapjukat, míg a nők keresztet vetettek.