A Pozsony óvárosi részében álló templom eredetileg gótikus stílusban épült, a későbbi átalakítások során a szakrális épületegyüttes számos stílus jegyeit ötvözte magában. Ez a szlovák főváros legrégebbi máig fennmaradt egyházi építménye. Nemcsak építészeti jelentősége, hanem a hozzá fűződő fontos történelmi események miatt is figyelmet érdemel.
Az egyhajós, szecessziós stílusú Szent Erzsébet-templom (Kék templom) 1909 és 1913 között épült Lechner Ödön budapesti építész tervei alapján. Legszembetűnőbb jellegzetessége a kék vakolata és a kék mázas cserépfedele.
A Szent Márton-székesegyház Pozsony legnagyobb és legjelentősebb, háromhajós gótikus temploma. Építése a 13. században kezdődött, egy régebbi temető területén, ahol már korábban is állt egy kisebb kápolna. Több száz éven át formálódott, jelenlegi alakját 1849 után nyerte el. Amikor Pozsony közel 200 évre (1563 és 1830 között) a magyar királyság fővárosává vált, a székesegyház kiemelkedően fontos szerepet töltött be. Ez idő alatt a gótikus Szent Márton-székesegyházban 11 uralkodót és 8 királynét koronáztak meg. Közülük Mária Terézia a legnevezetesebb.
A templom a Horvát-ág (Chorvátske rameno) nevű egykori Duna-ág mellett, a Technopol épületegyüttes közelében áll. 2003-ban II. János Pál pápa ezen a helyen celebrált szentmisét, a tér ma az ő nevét viseli. 1,7215 hektárnyi terület van a katolikus egyház tulajdonában, ebből 1,2970 hektár a szűkebben vett plébánia területe (a templom, a plébániahivatal, a pasztorációs központ, játszóterek, parkolók találhatók itt); a beépített terület 1 108,50 m².
A források szerint 1580 körül épült Szentlélek-plébániatemplom a reneszánsz stílusjegyeit viselő, egyhajós szakrális építmények sorába tartozik, sokszögzáródású presbitériummal és masszív, támfalas, négyszögű toronnyal. Belső terében figyelmet érdemel a lunettás dongaboltozat. A nyugati oldalon látható a 19. század végéről származó épített karzat, melyet poroszsüveg-boltozat zár le. A templom kőből épült, cseréptető fedi.
A helyi temetőben álló kápolnát a 14. század első felében fokozatosan gótikus stílusú templommá alakították át. A két, egyenként 1,5 méter vastag falon emelt gótikus templomtornyot először 1306-os források említik. Később a templomot reneszánsz és barokk stílusban építették át. Jelenlegi állapota az 1888-as átalakítást tükrözi, amikor Alster Móric plébános a befogadóképesség növelése végett 8 méterrel meghosszabbíttatta a templomot és 1 méterrel megnövelte a belmagasságát. A figyelemreméltó építménybe belépve a látogatót először a carrarai márványból faragott, 1949-ből származó főoltár ragadja meg, majd feltűnik az 1896-ból származó, egyházi témákat feldolgozó öt ólomüveg ablak, a szobrok, a falfestmények, a 18. század elejéről származó barokk szószék, a két, védett műemlékként nyilvántartott barokk mellékoltár 1712-ből, valamint a további különleges szakrális emlékek sora.
A templom község legrégebbi épülete, 1270–1279 között emelték. Eredetileg Szűz Mária, majd Szent László király tiszteletére szentelték fel. 1968-tól ismét Szűz Máriának, immár a Hétfájdalmú Szűzanyának szentelték. Az egyhajós templom sokszögzáródású szentélyben végződik, melynek gótikus keresztboltozatát középkori zárókövek díszítik. A templomban őrzik a múlt század közepén élt mártír, a helyi születésű, majd boldoggá avatott Titus Zeman relikviáit tartalmazó ereklyetartót.
Az egykori Mekszikópuszta az Esterházy uradalom egyik majorja volt. Iskolája egy tanteremből állt, ahol délelőtt az alsó, délután a felső tagozatosok tanultak. A tanteremben állt az oltár is, melyet a hétköznapokon egy paravánnal eltakarták, s erre akasztották a táblát. Az 1948-as államosítás után az oltárt el kellett távolítani az iskolából. A hívek az, üresen álló régi uradalmi magtárt kimeszelték, padokat gyártottak, és ott állították fel az oltárt. A 200 m2 alapterületű, volt gabonatárolót az átalakítás után, 1950-ben szentelték templommá, a Világ Királynője tiszteletére. Az oltár feletti szobor a gyermek Jézust karjában tartó Máriát királynőként ábrázolja (koronás fővel, kezében az uralkodói jogarral). Az 1976 óta Fertőújlaknak nevezett, Sarródhoz tartozó zsáktelepülés lakóinak munkájával belül faborítást kapott istenháza a 2009-es felújítás nyomán nyerte el mai formáját.
A kápolna építésének ötlete a helyi fiatalokban fogalmazódott meg, miután hazaérkeztek a 2005-ös kölni Katolikus Világifjúsági Találkozóról. A kápolna sokak összefogásával és támogatásából, a helyiek önzetlen munkájával épült fel. A sarródi „Ferenczi József” művésztáborban készített alkotásokkal ékesített kápolnát 2007 októberében szentelték fel. Az állatok és a természeti környezet védőszentje, Assisi Szent Ferenc tiszteletére emelt kápolna a Mária Út része. 2018-ban felépült a Mária Út mentén a település második kápolnája is, melyet a földművesek védelmezőjéről, Szent Györgyről neveztek el.
Az 1752-ben emelt templom mai formája az 1846-os bővítés és toronyépítés nyomán alakult ki. A homlokzat elé előcsarnokot építettek, a tornyot kősisak fedi. A toszkán oszlopokon álló orgona 1782-ben, König Fülöp soproni műhelyében készült. A Szent István vértanú megkövezését ábrázoló oltárképet a Bars megyei Újbányán élt Dodek Károly festette 1911-ben. A szentély oldalfalán függő Rózsafüzér Királynéja képen Mária és a gyermek Jézus előtt Szent Domonkos és Árpád-házi Szent Margit térdel. A barokk szószék mellvédjének két aranyozott domborművén Szent Ferenc a madarakkal és a magvető Jézus látható. A hívek nagy becsben tartják a Palermói Szent Rozáliát rózsakoszorúval ábrázoló képet.A köztéri szakrális emlékek közül a legrégebbi az 1717-ben állított – Máriát és három segítő szentet (Sebestyént, Rókust, Rozáliát) megörökítő – fogadalmi szobor, amelyet egy pestisjárvány megszűnéséért emeltek, hálából. A 18. századi Piéta a felvidéki Sasvár kegyszobrának másolata, amely a kereszt tövében ülő Máriát és az ölében fekvő halott Jézust koronás fővel ábrázolja. Az Élő házaspár 1882-ben Mária-oszlopot emeltetett, melléje védőszentjeik (Anna és József) szobrait állítva.
A törökök által feldúlt régi templomot 1760-ban újjáépítették, majd 1879-ben lebontották. A jelenlegi istenháza Handler Ferdinánd tervei alapján, neogótikus-romantikus stílusban épült. Az oltáron, a tabernákulum feletti baldachin alatt álló Mária-szobröt legendás történet övezi: 1496-ban a Sopron megyei Vimpác község hívei templomot építettek. Ekkor a Lajta partján dolgozó parasztok egy szép Szűz Mária-szobrot találtak, amelyet az új templom oltárára állítottak. A szobrot 1529-ben a Bécs alól visszavonuló törökök egyik parancsnoka magával vitte. A basa súlyosan megbetegedett, már-már halálán volt, amikor az egyik magyar fogoly azt tanácsolta neki, hogy küldje vissza a szobrot és akkor meggyógyul. A szobor visszakerült, a basa pedig meggyógyult. Vimpácon is csodás gyógyulások történtek. 1587-ben minorita kolostor is épült a kegyhelyen. Amikor II. József császár feloszlatta a szerzetesrendeket, a minoriták is kénytelenek voltak elhagyni Vimpácot, így került a kegyszobor Röjtökre.
A háromhajós templom 1802-ben már állt. Joseph Schmidt 1799-ben festett főoltárképe Szent Mártont ábrázolja, amint köntösét a koldussal megosztja. A szentély falképének két szélén Szent István király és Szent Imre herceg térdepel. Az oltárépítmény hangsúlyos eleme frigyláda két angyalszoborral, valamint a baldachin alatti tabernákulum. Ennek ajtajának a fiát feláldozni készülő Ábrahám domborműve látható).Az oldalhajók falát két egykori oltárkép ékesíti: balról a Szeplőtelen Szűz (Kriehuber Frigyes 1856-os alkotása), jobbról Szent Villebald (Joseph Schöfft 1841-es munkája). Az utóbbi alatt a csíksomlyói kegyszobor másolata áll. Az elbontott szószék szobrai közül a négy evangélista a templom falára került. A főhajó mennyezetképe különös alkotás. A festmény Mária mennybevitelét úgy ábrázolja, hogy az elszenderült Szűzanyát angyalsereg emeli az égbe, miközben a figyelmes szemlélő az édesanyja fekvő-alélt teste mögött felismerheti az eseményt tekintetével szeretettel irányító Jézus arcát. A keresztút stációképeit Borbély Károly festette, 2004-ben.
Ezen a vidéken a visszahúzódó ősi Pannon tenger a mélységi vízzáró kőzetréteg felett tengerszemet hozott létre, amelyből faluszerte számos forrás fakad. Közülük leghíresebb a Béla király kútja, mely egyben Ravazd szakrális szimbóluma, címerképe is. A helyiek, a környékbeliek és az erre utazók szívesen meríthetnek az ezeréves magyar község történelmét idéző ősi forrás hűsítő vizéből. A forrás a falu déli végén található, és a 82 sz. főút melletti terület árnyas fáinak lombjai alatt álló, 18. századi barokk kútházból fakad.A középkori krónikák szerint a honfoglaló Árpád serege, majd a tatárjárás idején a menekülő IV. Béla király is megpihent a forrásnál, amely ennek emlékére kapta a „Béla király kútja” nevet. Napjainkban a helyben palackozott „Vis Vitalis”-ként is hasznosítják a forrás vízét.
Rajkán már a 17. században volt evangélikus templom, amely a török Bécs elleni támadása során elpusztult. Az ellenreformáció idején az evangélikusok nem építhettek templomokat, így a rajkai gyülekezet is templom nélkül maradt. A vallásüldözés lazulásával a kijelölt artikurális települések már építhettek templomot, de csak eldugott helyeken, torony nélkül, és utcafrontra nem nyílhatott a bejárat. A templom II. József szabad vallásgyakorlást biztosító rendelete után barokk stílusban épült, 1784-ben, amint a homlokzaton lévő gót betűs tábla tanúsítja. Az oltár, a szószék és a keresztelőkút 18. század végi copf stílusú munka. A templomot a 19. század közepén belső karzattal látták el, amelynek tartószerkezetei, lépcsőkorlátjai ritkaságnak számít. A templomhoz kissé idegenül kapcsolódó tornyot 1923-ban emelték.
A római korban a Duna mentén húzódott a birodalmat védő limes. Ennek egyik (rajkai) őrtornyát a 14. század elején kápolnává átalakították. A ma is álló zömök torony és a csúcsíves-mérműves ablakok a román és gótikus stílus szép példái. A török idők után ehhez a torony-kápolnához építették hozzá a templom barokk hajóját. A bejárati homlokzat egyik fülkéjében Szent Márton szobra látható. A gazdag német nemesi családok valaha a templom alatti kriptába temetkeztek, de a külső falba illesztve is látható két régi sírkő. A középkori „fogfájós Krisztus” szobrot a közelben találták, és az oldalbejárat feletti fülkébe helyezték el. A templomkertben áll a 18. századi kálvária és az angyalszoborral díszített világháborús emlékmű. A templom belül szobrokban és falképekben gazdag. A főoltár Szent Márton képe mellett Szent Flórián és a sárkányt vasláncon fogva tartó Szent Katalin szobra látható. Egy kétnyelvű tábla arra emlékeztet, hogy 1939-ben e templomban találtak vigasztalást és itt imádkoztak a hazájukért a lengyel katonák. Egy másik márványtábla Liszt Ferenc rajkai őseit sorolja, és a zeneszerző mondását idézi: „Egy orvos van: Krisztus - és egy orvosság: az örök élet”
Az 1594-es gyászos esztendőben a török elpusztította a Kisalföld falvainak többségét, lakóit lemészárolta, elüldözte vagy elhurcolta, és elfoglalta Győr várát. A Bécs védelme miatt kulcsfontosságú Győr 1598-ban történt visszafoglalásának, a keresztény seregek győzelmének örömére és emlékére Európa-szerte úgynevezett győri kereszteket állítottak. Ezek egyike a rábaszentmiklósi képoszlop. A négyzet alaprajzú, cseréppel fedett, kereszttel ékesített „háromemeletes” tornyot az 1990-es évek elején felújították. A képoszlop felső fülkéibe akkor új festmények, Závory Zoltán alkotásai kerültek: a Szentháromságot, a Győzedelmes Boldogasszonyt, valamint a Szent Mihály és Szent Rafael főangyalokat ábrázoló képek.
A Marcal-parti kisközség legnevezetesebb látnivalója a tatárjárás előtt már bizonyosan álló Árpád-kori templom. A 11-12. században emelt kicsi körtemplomot később három patkó alakú karéjjal bővítették. A falut IV. László király 1287-ben kelt oklevele az Osl nemzetségbeli Gergelynek adományozta. A lóhere alaprajzú istenházához a 18. század második felében tornyot építettek. A templomot egykor temető és kőfal vette körül. A községet – a tatár és török pusztítások mellett – sokszor fenyegette a Marcal és a Rába áradása. A templom oltárképén ezért a víz miatt veszélybe kerültek segítője, Szent Miklós látható, és ő lett a falu „névadója” is.
Az egykori templomról egy 1438-ban kelt oklevél tett először említést: „Szentandrás pusztában kőtemplom van kőtoronnyal”. A ma is álló, 1750-ben barokk stílusban Szent András tiszteletére épült templom toronyaljának és a hajójának mennyezete csehsüveg boltozatos. Az egyszerű asztaloltár felett a keresztre feszített Szent András fából faragott domborműve látható, jobbról Szent Antal, balról Szent József szobraival. A főoltár tabernákulum-ajtaján az „Ábrahám áldozata” dombormű 1800 körül készült. A szószék fafaragású domborműve Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. Bíró Jenő pápai művész mennyezetképei a szentélyben az eucharisztiát, a hajóban a Szent Családot örökítik meg. A templomkertben 1909-ben készült feszület áll.
Az 1697. évi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Török István lebontatta a szentandrási evangélikus templom két oltárát és a sekrestyét. Ezt, a korábban katolikus templomot ezzel igyekezett a puritánabb evangélikus hit gyakorlása számára alkalmassá tenni. A mai templom II. József türelmi rendeletének kiadása után épült, egyhajós, késő barokk, neogótikus homlokzattal és toronnyal. Felszentelése 1785. június 12-én történt. A hajóhoz és a kétoldali karzathoz neogótikus kapuk vezetnek. 1871-ben készült oltárképe Krisztust ábrázolja az olajfák hegyén. A keresztelőkút 18. századi alkotás. A pneumatikus „tasniládás” orgonát 1906-ban Angster József és fia gyártotta. A harang és a kovácsoltvas kerítés Seltenfoher Frigyes soproni műhelyében készült.
A 19. század elejéig csak egy fakereszt állt a falu melletti dombon. 1844. október 17-én fektették le a kálvária alapját. Ekkor három fakeresztet állítottak a dombtetőre, melynek északi oldalán hét téglaépítményű, festett szentképpel ellátott keresztúti állomást helyeztek el. A fakereszteket később kőkeresztekre cserélték. A mögöttük álló Fájdalmas Szűzanya-kápolnát 1867. szeptember 8-án szentelték fel. 12 méter magas tornyából a Győrben öntött harangot az első világháború idején elvitték. Az épületet 1887-ben gyámfalakkal erősítették meg, és azóta többször tatarozták. 1903-ban Walker Ágnes győri művész a stációkhoz olajfestményű bádogképeket készített. A Péri Római Katolikus Egyházközség 2010-ben felújította a kápolnát, a kereszteket és a stációkat.