A római katolikus templom a település legrégebbi, legjelentősebb épített emléke. Először egy 1333-as keltezésű adománylevél említi, amely a Hont-Pázmány nemzetségbe tartozó két fivér, Péter és Sebus (II.) között osztotta fel a detrekőcsütörtöki uradalmat. A falu azon része, ahol a templom is áll, Péter birtokába került. A templom a kor szellemét tükrözi: olyannak kellett lennie, amilyen máshol még nem volt. Ezzel együtt a korabeli római katolikus templomokat meghatározó szigorú szimmetria jellemzi – keletelt templom, azaz a főhajót, a tornyot és az oltárt keleti irányba tájolták. Az ívek és a boltozatok a korai gótikára (1150 és az azt követő időszak) jellemző módon kevésbé merészek, lekerekítettek. A főhajó falai, amelyekre a boltíves mennyezet támaszkodik, téglából épültek, és kővel rakták ki őket. Ez volt az egyik módja annak, hogy a falak teherbíró képességét a vastagságuk növelése nélkül fokozzák. A boltozat terhét részben a templom külső kerülete mentén szabályszerű rendben elhelyezett támpillérek viselik. A templomot a 18. század végi átépítés után Szűz Mária mennybevételének a tiszteletére szentelték fel.